Traces (Nyomok)

A Traces című előadásban Wim Vandekeybus saját hátrahagyott nyomait követi. Visszatekint azokig a megérzésekig, ahonnan kutatásai elindultak: a benyomások és ösztönök drámájáig, az energia és intenzitás játékáig. Alkotótársaival együtt a természet olyan nyomainak a felkutatására vállalkozik, amelyeket a testünk már régen elfelejtett vagy elnyomott magában. Vajon mennyire él még a természet bennünk? Mennyi állat van az emberi testben? Mi történik, amikor veszélyben vagyunk, amikor ösztönös döntéseket kell hoznunk a túlélés érdekében?

A produkció 2019-ben az Europalia Nemzetközi Művészeti Fesztivál részeként készült, melynek abban az évben Románia volt a díszmeghívottja. Vandekeybus az „Európa utolsó ősi erdőit magába foglaló lenyűgöző romániai természetben” az embernél és emberi emlékezetnél öregebb nyomok után kutatott egy olyan belső történethez, mely a szavak előtt vagy azokon túl bontakozik ki, és csak a tánc, zene lüktetései által elmondható.

Tíz táncos mozog a színpadon Trixie Whitley, Shahzad Ismaily, Ben Perowsky és Daniel Mintseris zenéjére, melyet egy különleges meghívott, Marc Ribot gitárjátéka tesz még emlékezetesebbé.

Az előadás 16 éven felüli nézőknek ajánlott!

Wim Vandekeybus

Wim Vandekeybus (1963) koreográfus, táncos, filmrendező és fotós. Ultima Vez nevű tánctársulatát a nyolcvanas évek közepén alapította. Művészi debütálása az 1987-es What the body does not remember című előadással lenyűgöző volt, az úttörő munkáért járó Bessie-díjjal is jutalmazták. Második előadása, az 1989-es Les porteuses de mauvaises nouvelles szintén Bessie-díjat nyert. Egyedi stílusa mérföldkőnek számít a modern tánc fejlődésében, az elmúlt évtizedek hazai és külföldi fellépéseivel világhírnevet szerzett magának.

Vandekeybus olyan mozgásnyelvet fejlesztett ki, melyben a sejtelmek, megérzések, ösztönök energiáit a kockázat és veszély helyzeteivel termékenyíti meg, mely rendkívül dinamikus és rengeteg konfliktust jelenít meg csupán mozdulatok által. Művészetének középpontjában a test és elme, érzés és értelem, férfi és nő, természet és kultúra, ember és állat, csoport és egyén, illúzió és valóság stb. közötti kibékíthetetlen ellentét áll. Munkáit egyetlen kérdésnek a szinte megszállott ismétlődése jellemzi: hogyan reagál az ember az extrém helyzetekre? Ebben az összefüggésben különös jelentőséget tulajdonít annak, amit „a katasztrófa pillanatának” nevez, és ami érdekes módon nem akadályozza meg abban, hogy a humort, játékosságot, és akár egy bizonyos tréfás könnyelműséget is belevigyen a munkáiba.

Meghívott koreográfusként dolgozott az izraeli Batsheva Dance Company-nál (1996) és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. A Victoria flamand produkciós ház meghívására részt vesz a Nightshade projektben (2006), koreográfiát készített Sidi Larbi Cherkaoui számára (2002), 1993 és 1999 között a „rezidencia művészeként” (artist in residence) dolgozott a Flamand Királyi Színháznál (Royal Flemish Theatre KVS). Rövidfilmeket is készített különféle előadásokhoz, amelyek közül néhány önálló alkotásnak tekinthető, mint például a Blush (2004) és a Monkey Sandwich (2013). Első játékfilmje a Galloping Mind (2015). Egyes előadásait Paul Bowles, Milorad Pavic, Julió Cortázar, Djuna Barnes írásai ihlették. Legutóbbi munkái, mint például a Mockumentary of a Contemporary Saviour és a TrapTown a jelenlegi globális politikai helyzettel kapcsolatos aggodalmát tükrözik.

Ultima Vez

Wim Vandekeybus társulatának előadásai asszociatív montázsok formáját öltik, melyek gyakran átlépik a határvonalakat a világ különböző szakterületei között, miközben nem számolják fel azok eredeti sajátosságait. Táncaik erőteljesen színháziak, a (élő) zene és a videó/film nemcsak szerves részét képezik színházi kifejezésmódjuknak, hanem gyakran a fő mozgatórugói annak.

Az Ultima Vez korai korszakának előadásaiban a szöveg és a történet teljes mértékben alárendelt volt a testeknek és azok impulzív mozgásának, csupán töredékes anyagként jelenve meg a produkciókban. Az évek során azonban egyre erőteljesebb elbeszélő stílust fejlesztettek ki, mely gyakran bizonyos közösségek, egyének és konfliktusok körül forgó, széles körű összefüggő történeteket mutat be. Előadásaikban a pusztán fizikai szintű, testek közötti feszültségek ugyanúgy megjelennek, mint a komplexebb, csoportok közötti, illetve csoportok és egyének közötti feszültségek. Bemutatták már Jan Decorte és Euripides tragédiáit, és olyan kortárs szerzőkkel is együttműködtek, mint Bart Meuleman, Peter Verhelst és Pieter de Buysser.

Az Ultima Vez társulat megalapítása óta olyan neves zeneszerzőkkel és előadókkal dolgozott együtt, mint Thierry De Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, David Eugene Edwards, Arno, Charo Calvo, Mauro, Marc Ribot, Trixie Whitley, Eavesdropper, George Van Dam, csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe, stb.). 1985 és 1987 között Jan Fabre, az egyik legnagyobb flamand rendező The Power of Theatrical Madness című darabjával járták be először a világot, majd Fabre a már befutott Vandekeybusnak írt és rendezett egy szóló darabot 1997-ben.

A test életenergiáján alapuló előadásaik az új formák állandó kereséséről szólnak, és ezek a kísérletezések olyan gazdag és változatos művészi arculatot alakítottak ki, mely nemcsak Belgiumban elismert, hanem szerte a világon.

STÁB

Rendezés, koreográfia: Wim Vandekeybus
Alkotótársak, előadók: Alexandros Anastasiadis, Borna Babić, Maureen Bator, Davide Belotti, Pieter Desmet, Maria Kolegova, Kit King, Anna Karenina Lambrechts, Magdalena Oettl, Mufutau Yusuf, Pjotr Nuyts, Changmin Lee, Paola Taddeo
Zeneszerzők, felvétel: Trixie Whitley, Shahzad Ismaily, Ben Perowsky, Daniel Mintseris
Vendég gitáros: Marc Ribot
Mozgás asszisztens: German Jauregui, Iñaki Azpillaga, Flavio D’Andrea
Történet: Wim Vandekeybus
Dramaturgia: Erwin Jans
Jelmezterv: Isabelle Lhoas
Asszisztencia: Isabelle De Cannière
Színpadterv: Wim Vandekeybus, Tom de With
Színpad menedzser: Pepijn Mesure
Hangmérnök: Schröder
Fényterv: Wim Vandekeybus, Francis Gahide
Fények: Benjamin Verbrugge
Medvejelmez: Jan Maillard
Festmények: Patrick (Bob) Vantricht
Produkció: Ultima Vez

Koprodukció: Europalia Romania, Concertgebouw Bruges, KVS Brussels and La Rose des Vents Villeneuve d’Ascq
Támogatók: Tax Shelter measure of the Belgian Federal Government, Casa Kafka Pictures Tax Shelter empowered by Belfius.

Az Ultima Vez állandó támogatója: Flemish Authorities & the Flemish Community Commission of the Brussels Capital Region

Időtartam: 1 óra 40 perc, szünet nélkül
Bemutató: 2019, december 8.