Vonzás és taszítás

Vonzás és taszítás

Ha a Blasted túlságosan feldúlta a lelkivilágunkat, az utána következő romeo@julia.com segített magunkra találni. Léleksimogató az M Studio Mozgásszínház Fren_Ák által rendezett Shakespeare feldolgozása, mely a társulat többi produkciójához hasonlóan inkább az érzékeinkre hat, mint az értelmünkre – impulzusokat, benyomásokat közvetít vagy csak sejtet.

Frenák Pál Kossuth-díjas magyar koreográfus, pedagógus, érdemes művész, akinek munkáit a kétezres évek közepétől kiemelkedő szakmai és közönségfigyelem övezi nemzetközi viszonylatban is. Többször is dolgozott már az M Studio társulatával, de talán egyik korábbi előadásuk sem számít olyan fontos munkának, mint a romeo@julia.com, melynek egyedülállóan tömör mozgás-, látvány- és hangzásvilága a kortárs mozgásművészet élvonalát jelenti, miközben több jelentésréteg, számtalanul sokfelé szerteágazó gondolati tartalom jellemzi a produkciót.

Akárcsak a Blasted-ben, itt is három előadót láthatunk és csodálhatunk, akik azonban nem szándékoznak kinyilatkoztatni semmilyen igazságokat, mintha állandóan arra a kérdésre keresnék a választ, hogy mi lenne, ha…? Mozgásaik jó része határozott, de állandóan visszatér a kiindulóponthoz, mintha valami rendkívüli nagy bátorsággal újra és újra beleugornának az ismeretlenbe, de minduntalan visszahőkölnének a cél előtt.

 

Ugyanez jellemzi a látványvilágot, jelmezeket is, a bátor felvállalás, és a diszkrét háttérben maradás. Gyönyörű, plasztikus hatású a díszlet: műgyeppel bevont padló, fal és kanapé, átható zöld, mely bensőséges érzéseket kelt a nézőben. És emberi testek sejtelmes, áttetsző ruhákban vagy egészen meztelenül. Alakok, körvonalak, izmok, a női és férfi alkat különbségei és ezek eredendő összetartozása. Rómeó és Júlia, Ádám és Éva, a világ két oldala, a két ellentétes előjel, mely vonzza és taszítja egymást.

 

Talán csak a maszkos harmadik figura és egy tetőtől talpig csillogó ruhába öltözött alak feltűnése utal konkrétan Shakespeare világára, a színházra. Arra a kimeríthetetlen csodaforrásra, melybe szinte minden belefér, ami közönség előtt történik, ahogy a Reflex5 idei programja is bizonyítja.