N. V. Gogol

Egy őrült naplója

Orlai Produkciós Iroda, Füge, Maszk, Katona József Színház / Budapest / HU

 

Gogol művének főszereplője, Popriscsin, a hivatalnok egy szép napon úgy dönt, hogy a számára elviselhetetlennek látszó valóságból saját képzeletbeli világába költözik. Keresztes Tamás színész és Bodó Viktor rendező közösen úgy határoznak, hogy ez a különleges állapot legjobban úgy mutatható meg, ha a színész, Propriscsinhoz hasonlóan, magának rendezi be valóságát, a színpadi játékteret, saját hangjai megsokszorozásaival és modulációival veszi körül magát. Így Keresztes magának tervez díszletet, amelyet játékában nem kulisszaként, hanem partnerként használ, illetve élő hangja loopolásával és torzításával beszélget több szólamban saját árnyékaival. Az előadás ily módon egyetlen ember tudatának őrült (vagy kreativitásában szabad) kitágulásává, félelmetesen személyes önfeltárulkozássá, szabad játékká alakul.

Az előadás a Katona József Színház, a FÜGE, MASZK Egyesület (Szeged) és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.

 

KERESZTES TAMÁS

Autodidakta zenész és zeneszerző, generációja egyik legkiemelkedőbb színésze. A róla szóló kritikák gyakran méltatják egyedi és plasztikus mozgását, játékának sokszínűségét.

Pályáját gyermekszínészként kezdte Debrecenben, azóta folyamatosan színpadközelben van. Jelenleg a Katona József Színház tagja. Pályája során együtt dolgozott a magyar színházi élet legjelentősebb rendezőivel, többek között Ascher Tamással, Bodó Viktorral, Zsótér Sándorral és Mundruczó Kornéllal is. Jászai Mari- és Junior Prima-díjas színész, 2017-ben, Az egy őrült naplója című előadásban nyújtott teljesítményéért az év színházművészének választották.

 

BODÓ VIKTOR

Nemzetközi hírű rendező. A Szputnyik Hajózási Társaság alapítója és feloszlásáig vezetője volt, ma leginkább német nyelvterületen dolgozik. Markáns rendezői stílusában ötvözi a groteszk és a líraiság elemeit. Előadásaiban a humornak és a játékosságnak kitüntetett szerepe van. Munkásságát számos nemzetközi díjjal jutalmazták, többek között az oroszországi szcéna legnívósabb kitüntetésével, az Arany Maszk-díjjal is.

Keresztes Tamással már a színész egyetemista éveiben is dolgozott együtt, majd többször professzionális keretek között is, például a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciójában létrejött Anamnesis című előadásban.

 

KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ

Az évadonként több mint százezer nézőt fogadó Katona József Színház Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb színházaként korszerű és innovatív módszerekkel, széles körben befogadhatóan jeleníti meg társadalmunk velünk élő problémáit, legfontosabb kérdéseit. Hagyományai és mai arculata szerint realista színház, de nem a szűken felfogott stílusrealizmus értelmében, hanem a valósághoz való viszonynak vázolt, átfogó esztétikai érelmében. Fontosnak tartja azonban, hogy a konkrét valóság iránti elkötelezettség jegyében játékstílusa minél változatosabb, gazdagabb és nyitottabb legyen. Noha a Katona József Színház társulata a magyar színházkultúra legerősebb hagyományának megfelelően leginkább a pszichológiai realista módon motiváló és építkező színjátszásban a legotthonosabb, mondhatni ez a színházi anyanyelve, mégis, sőt éppen ezért fontosnak tartják, hogy időről-időre olyan műveket is bemutassanak, amelyek megkövetelik az avantgard irányzatok által gazdagított modern színházi nyelv bizonyos elemeinek elsajátítását is.

A Katona József Színház mai formájában 1982-ben született meg. Művészei a volt Nemzeti Színházból érkeztek, akik a Katona József Színháznál önálló társulatként folytatták tevékenységüket Székely Gábor (1982–1989) Zsámbéki Gábor (1989–2011 között) majd Máté Gábor (2011 óta) vezetése alatt. Művészi célkitűzéseik kiindulópontja a 20. századi kultúrának az az alapvető ténye, hogy a színházművészet immár nem alárendelt interpretáló művészet, mintegy a drámairodalom járuléka, hanem ugyanolyan értelemben autonóm művészet, mint a 19. századdal bezárólag annak tartott művészetek: az irodalom, a zene, a képzőművészetek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy másodlagosnak tekintik az irodalmi szempontot, az irodalmi értéket, sem pedig azt, hogy a műsor másodlagos a rendezői és színészi munkához képest. A Katona József Színház igyekszik elkerülni, hogy gondolkodása áldozatul essék az olyan egészségtelen ellentéteknek-konfliktusoknak, mint az irodalom és színház, dráma és előadás szembeállítása: maximális irodalmi igényességet igyekszik érvényesíteni, kezdve a műsorra kerülő drámák kiválasztásától, a kommersz darabok következetes elutasításán keresztül, egészen a fordítások, nem egyszer újrafordítások elkészíttetéséig, a fordítókkal való együttműködésig.

Azonban mégsem vált szűk körű, partikuláris rétegszínházzá, hanem minél szélesebb és tagoltabb közönséghez kíván szólni. Az egyén és a közösség lét- és sorsproblémái magától értetődően nem egy elitre tartoznak, hanem magára a közösségre, potenciálisan minden egyénre. A színház törekvése nem az elkülönülés, hanem a közönséggel való szabad párbeszéd, melynek egyik legfontosabb eleme a fiatal nézők megszólítása.

A Katona jelenleg a mitos21 nemzetközi színházi csoportosulás tagja.

 

ALKOTÓK

 

Axentyij Ivanovics Popriscsin: Keresztes Tamás

 

Rendező: Bodó Viktor

 

Dramaturg: Róbert Júlia

Asszisztens: Szakács Zsuzsi

Díszlet: Keresztes Tamás

Grafika: Nagy Gergő

Szakértő: Dr. Zalka Zsolt

Világítási terv: Lohár Antal

Hangmérnök: Belényesi Zoltán

Producer: Orlai Tibor

 

Külön köszönet: Juhász Nóra, Kákonyi Árpád, Szalai József, Szarvas Dávid

 

Időtartam: 1 óra 30 perc, szünet nélkül / 12+

az előadás nyelve: HU

felirat: RO, EN

Bemutató: 2016, július 22.